2012. december 20., csütörtök

MAJA CSOKOLÁDÉS TRÜFFEL

Ez aztán tényleg különleges élmény lesz, kifejezetten ínyenceknek. Mivel azonban nagyon egyszerű dolog elkészíteni, bárki nekifoghat és elindulhat az ínyenccé válás útján. Cukor nincs benne, de nem is fog hiányozni.  Soha jobb alkalom nem lesz elkészíteni, hiszen jön a Karácsony, amikor kicsit engedékenyebbek lehetünk a ritka élvezetek javára. Saját fogyasztára is kitűnő, vendéjeket megkínálni szintén, celofánzacskóban némi díszítéssel csomagolva pedig ideális ajándék, vagy kísérő a nagyobb ajándékhoz.

Hozzávalók:
30 dkg 85 %-os csokoládé darabokra törve
1 narancs reszelt héja
1 tk őrölt fahéj
negyed tk csilipor
1 rúd vanília
csipetnyi finomítatlan tengeri só
1 csésze zsíros kókusztej
1 ek kókuszolaj
kakaópor a hempergetéshez

Elkészítés:
A durvára tört csokoládét tegyük egy keverőtálba a narancshéjjal, fahéjjal, csiliporral, a vanília kivájt belsejével és a sóval együtt.
A kókusztejet és a kókuszolajat egy magas falú serpenyőben kis lángon melegítsük fel, de nem forrásig.
A meleg kókusztejet öntsük rá a csokoládés keverékre és egy fakanállal keverjük folyamatosan, mire a csokoládé elol-vad, és az egész keverék sima, egyenletes lesz.
Egy hosszúkás sütőformát béleljünk ki sütőpapírral és ebbe öntsük át a krémet. Tegyük hűtőbe 8 - 12 órára, vagy leg-jobb, ha éjszakára.
A megkeményedett csokoládét vegyük ki a formából és húzzuk le róla a sütőpapírt. Vagdossuk fel falatnyi amorf darabokra, amelyeket megforgatunk kakaóporban és így tálaljuk.
Akármeddig eláll, és ha csak nincs extrém kánikula, felesleges hűtőben tartani, szobahőmérsékleten sem lesz semmi baja – hacsak meg nem eszik idő előtt. 

 

Kép Maja csokoládé

2012. december 16., vasárnap

PROFESSIONAL COOKING

Továbbra is maradunk a magyar nyelvű blognál. A mostani bejegyzésnek a címe csak azért lett idegen nyelvű, mert ezzel is az alábbi idézet forrására kíván utalni. 

A Professional Cooking egy Amerikában kiadott vaskos könyv címe (Professzionális ételkészítés ugyebár, vagy valami efféle lehetne magyarul) amely tankönyv is, kézikönyv is, emellett szakácskönyvként is remek, hiszen számtalan receptet is tartalmaz, tele van képekkel - tehát mindenkinek kellemes és hasznos olvasmány, akit érdekel az is, hogy mitől jó az étel, ami az asztalára kerül, és viszonyulása az ételhez tovább terjed az egyszerű elfogyasztásnál, az is izgatja, hogy az élményt (ha volt ilyen, és az kellemes volt) hogyan lehet reprodukálni, újra előhívni, netán tovább fokozni - vagyis egyszerűbben fogalmazva, kimenni a konyhába, ott pepecselni, ügyeskedni, örömet szerezni magunknak, és mindenkinek, aki szeret velünk együtt örülni és mi is szeretjük, ha velünk van. Tehát az amatőrök is sokat profitálhatnak ebből a könyvből, és ha jól megtanulják ami benne van, akár profik is lehetnek egyszer. Megfigyelhetjük, hogy mindig van valami az ember életében, ami a profizmust megelőzi, és ez legtöbbször az amatőrizmus. Fordítva nemigen szokott lenni, legfeljebb, ha az öregkori demencia miatt újra visszabutul az ember, ez azonban a tudatos táplálkozást folytatókkal nem nagyon fordulhat elő, mert fitten maradt testük frissességben tartja szellemüket is. (Ép testben ép lélek, ahogy ezt mondani szokás). Valójában el kell gondolkodnunk azon is, hogy ez a csúf szó, a fogyasztás miért lett az evés, étkezés szinonimája, amikor annak éppen nem az a lényege, hogy leürítsük a tányért, hanem az, hogy felépítsük és folyton renováljuk a testünket, és rajta keresztül a szellemünket. Azért ha belegondolunk, legtöbbünknek gyerekkorában inkább olyan élményei keletkeztek, amelyek főleg mennyiségi, mint minőségi lényegű tevékenységként definiálták az evést, a dicséretet és elismerést kiváltó eredmény ugyanis az volt, ha sikerült szépen elpusztítani mindent, amit a tányérunkra pakoltak. Hogy mi a jó és mi a nem jó, annak megitélésével többnyire nem fárasztottak minket, hanem a környezetünkben élő felnőttek átvállalták tőlünk és deklarációk, diktátumok formájában közölték, hogy mi az, ami ízlik nekünk, és azt is világossá tették, hogy ezekből az ételekből a fogyasztásnak a felső határát nem mi húzzuk meg. Tisztelet a kivételeknek, ahol ez nem így volt, és még nagyobb TISZTELET azoknak a kivételeknek, ahol ez nem is lehetett így, mert a szegénység miatt nem az étkek elfogyasztásával kellett küzdeni, hanem a megszerzésével. 

Azért azt még meg kell jegyeznünk, hogy a test természetes építése nem ugyanaz, mint a body building, meg a hasonló tevékenységek, amelyek sportot űznek a test szoborrá alakításából.  

Tehát egy részlet következik a fenti című könyvből, amelynek szerzője Wayne Gisslen. Kiadója a John Wiley and Sons Inc., Hoboken, New Jersey. A megjelenés éve 2007, és ez a hatodik kiadás. A több, mint 1000 oldalból 8 oldalt idézünk, azt a fejezetet, amely a vegetariánus ételkészítés alapjait tanítja. Hangsúlyozni kell, hogy szó sincs arról, hogy az egész könyv a növényevő táplálkozásról szólna, ugyanakkor azzal sem vádolható, hogy túllihegné a húsfogyasztás jelentőségét. Kiegyensúlyozott, minden témakörrel és ételfajtával a jelentőségének megfelelően foglalkozik. A zöldségek és gyümölcsök tehát ezen a néhány oldalon kívül is még bőséges terjedelemben kerülnek tárgyalásra. 

Azt reméljük, hogy a ez a részlet segít megérteni a blogunkon közölt receptek lényegét, továbbá azt is, hogy esetleg néhány bennfentes vendéglátóipari szakember is rábukkan, s talán kedvet kap ahhoz, hogy jobban elmélyedjen a témában.

Fordította: Wirth Gyula



VEGETARIÁNUSOK A VENDÉGLÕBEN


A vegetariánusok fontos és egyre növekvõ szegmensét alkotják az étterembe járó közönségnek.
Az Egyesült Államokban becslések szerint 15 millió ember tartja magát vegetariánusnak. Különösen
az újabb nemzedék kedveli ezt az étrendet: az egyetemi menzákon a húsmentes ételeket választók köre a 40 %ot is eléri. Világos, hogy a vendéglátóipar nem engedheti megmagának, hogy errõl ne vegyen tudomást.
Fontos, hogy a szakácsok és konyhafõnökök, akik elégedett vendégeket szeretnének, ismerjék
meg ennek a rétegnek az igényeit. Túl azon a gazdasági hasznon hogy képesek vagyunk szélesebb
közönséget a vendégkörbe hozni, más elõnyök is kínálkoznak. A vegetariánusok
gyakran sokkal tudatosabbak és elkötelezettebbek választott étrendjük iránt, mivel sokkal
nagyobb gondot kell fordítaniuk rá. A területen tapasztalattal rendelkezõ szakácsok gyakran
mondják, hogy a tudatos vendégek igényeit kielégíteni igazi kihívás, de egyben a munkájuk legszebb
része. A vegetariánus menük kidolgozása különleges lehetõséget ad a kreativitásra.
A vegetariánus étkezésnek elkötelezett embereken felül azoknak a vendégeknek a száma is
nagy, akik ugyan esznek húst, de mégis szívesebben választanak húsmentes ételt, egyszerûen
azért, mert a szép vendéglõi környezet és tálalás ezt csábítóvá teszi a számukra. Azok a
konyhafõnökök, akik innovatív húsmentes ételeket kreálnak, gyakran tapasztalják, hogy ez az
egyik legjobb döntésük, amelyik tanújelét adja profizmusuknak.

Az írás terjedelmes, ezért a teljes szöveg elolvasásához érdemes PDF-formátumban letölteni, majd esetleg kinyomtatva olvasni. LETÖLTÉS innen.

2012. december 15., szombat

LEGYEN KARÁCSONY 5




PEZSGŐS ZELLERSZELETEK

4 adag

Hozzávalók:
1 nagy fej zeller, vagy több kicsi
1 tojás
10 dkg liszt
2 dl pezsgő
kevés víz
tengeri só

Elkészítés:
A zellert megtisztítás után szeletejük fel kb. 1 cm vastagra. Meleg (de nem forró) vízbe dobva lassan gyönygöztetve főzzük, amíg csaknem teljesen puha lesz.
A lisztbe üssük bele a tojást, sózzuk meg, és keverjük össze. Öntsük fel a pezsgővel, ha szükséges, még tehetünk hozzá egy kis vizet is. Jó sűrű palacsintatésztát kell kevernünk, amelyet állni hagyunk, amíg a szellerszeletek elkészülnek.
Ha a zeller elég puha, egy szűrőkanállal vegyük ki a vízből, csepegtessük le, majd szárítsuk le a nedvességet egy tiszta konyharuhával, vagy papírtörlővel. Ezután egy serpenyőben hevítsünk bőséges mennyiségű olajat. A zellerszeleteket mártsuk a tésztába, majd süssük ki őket az olajban szép világosbarnára. Kiszedés után tegyük papírtörlőre, ami a felesleges olajat elszívja.

Természetesen más zöldségeket, például kelbimbót is elkészíthetünk hasonló módon - fergetegesen finom.

Az alaprecept Vízvári Mariska szakácskönyvéből származik és eredetileg bort ír elő pezsgő helyett, sőt, egy pici rumot is javasol a tésztához tenni. Úgy is finom, de a pezsgő különösen konnyűvé és ízessé teszi a tésztát.



GYÖKERES MÁRTÁS

4 adag

Hozzávalók:
4-5 ek olaj
1 fej hagyma, apróra vágva
1 nagy sárgarépa, vagy két közepes, vékonyra karikázva
1 szép szál petrezselyemgyökér, vékonyra karikázva
fél zöldpaprika, erős, apróra vágva
fél tk kurkuma
4 ek liszt
2 ek citromlé
1 ek mustár
tengeri só
kevés fehér bors
petrezselyem, vagy zeller zöldje felaprítva

Elkészítés:
Az olajat közepes tűzön hevítsük fel egy magasabb falú serpenyőben, majd dobjuk bele a hagymát és a zöldpaprikát. Egy-két perc múlva mehet hozzá a sárgarépa és a petrezselyem. Pirítsuk az egészet további két percig. Szórjuk rá a lisztet és a kurkumát és engedjük fel meleg vízzel, jól keverjük össze. Sózzuk meg, majd lefedve pároljuk szép lassan, míg a répák meg puhulnak, de csak annyira, hogy még egy kicsit roppanósak maradjanak. Közben időnként keverjük meg. Tegyük bele a citromlevet, a mustárt, a borsot és a petrezselyem (vagy zeller) zöldjét. Vegyük le a tűzről, de hagyjuk lefedve még legalább 10 percig




Elöl a mártás, jobboldalt a zeller, felül pedig kelbímbó. Változatos ízek, erősek és áthatóak - aki eddig azt képzelte, hogy a zöldségeknek csak az a sápadt íze képzelhetó el, amit a párolt zöldségek sajátja, az be fogja látni súlyos tévedését, ha elkészíti ezeket a tipikusan téli és elegánsan szervírozható ételeket. 

LASAGNA KARAMELLIZÁLT HAGYMÁVAL

4 adag


Hozzávalók:
250 g lasagna tészta, lehetőleg teljes kiőrlésű lisztből
A hagymás töltelékhez:
- 3 ek olivaolaj
- 3 nagy, édeskésebb fajta hagyma, vékonyra felszeletelve
- 4 db közepes méretű csiperkegomba kockázva
- fél csésze vörösbor
- frissen őrölt bors
- 1 tk só
A spenótos töltelékhez:
- 4 csésze spenót
- 2 csésze ricotta, sovány
- fél csésze friss bazsalikom, aprítva
- fél tk só
A fehér mártáshoz a tetejére:
- 2 ek olívaolaj
- 3 ek sima liszt
- 2 csésze sovány tej
- fél tk só
- 60 g gorgonzola sajt, szétmorzsolva
- 1/3 csésze darált dió
-  negyed csésze friss bazsalikom, aprítva

Elkészítés:
Egy nagy fazékban forraljunk vizet. Fözzük meg a tésztát, de nem egészen puhára, két perccel hamarabb ve-gyük ki, mint az utasítás előírja. Csöpogtessük le, majd tegyük vissza a fazékba és öntsük fel hideg vízzel.
1. Míg a tészta fő, kezdjük el a hagymás tölteléket. Forrósítsunk fel egy nagy serpenyőben 3 kanál olívaolajat, közepes hőfokon. Tegyük bele a hagymát és gyakori kevergetés közben pároljuk lassan, míg aranybarna lesz és nagyon puha. Ez nagyjából 25 perc. ha közben le akarna kapni, ontsünk alá egy kis vizet. Adjuk hozzá a gombát és pároljok még további 3 percig. Most mehet bele a bor és a só, amivel addig főzzük, míg a ned-vesség elpárolog, tehát újabb 2 - 3 percig. Vegyük le a tűzről és borsozzuk.
2. A spenótot, rikottát, bazsalikomot és a fél tk sót dobjuk a turmixgépbe és aprítsuk, míg krémes lesz.
3. A mártáshoz hevítsünk olajat egy közepes méretű, magas falú serpenyőben, közepes hőfokon. Tegyük bele a lisztet és pirítsuk egy fél percig. Fokozatosan adjuk hozzá a tejet és a fél tk sót és forraljuk fel, folyton keverve. Főzzük egy percig tovább, folytatva a keverést, hogy besűrűsödjön. Dobjuk bele a gorgonzólát, és gyengéden keverjük át, míg megolvad. vegyük le a tűzről. A mártás még tovább fog sűrűsödni állás közben.

Melegítsük elős a sütőt 200 fokra és olajozzunk ki egy tepsit. Csepegtessük le a tésztát és rakjuk a darbokat egy tiszta konyharuhára, ami elszívja a maradék nedvességet. A tepsi aljába tegyük a fehér mártás felét,  majd erre egy réteg tésztát. Kenjük rá a spenótos töltelék felét, és  a hagymás töltelék harmadát,  amire egyenletesen rákenünk egy fél csésze fehér szószt. Ismét tészta, majd a maradék spenótos töltelék és a maradék hagyma fele és a maradék fehér szósz fele.  Végül egy harmadik réteg tészta, aminek a tetjére jön a maradék hagyma és a maradék fehér mártás. Szórjuk meg a dióval és a bazsalikommal. Süssük kb. 30 percig. A sütőből kivéve 5 - 10 perc múlva tálaljuk. 



POLENTA TORTA

6 adag

Hozzávalók:
20 dkg polenta (azaz kukoricadara)
10 kg darált dió
10 dkg darált mák
méz vagy cukor, izlés szerint
néhány kanál baracklekvár
2 tojás fehérje, kemény habbá verve és porcukorral édesítve (a sárgáját is beletehetjük a tésztába, nélküle is finom, ha benne van, talán még finomabb)

Elkészítés:
1 liter vízben tegyük fel főni a darát. Addig főzzük, míg magába szívja a vizet, síma, krésmes lesz és elválik az edény falától. Természetesen közben szorgalmasan kevergetni kell.
Ha megfőtt a daránk (ami most már puliszka) felezzük meg. Az egyik felébe keverjük a mákot és egy kevés mézet vagy cukrot (nem kell sok, hiszen a kukorica maga is édeskés) a másik felébe pedig a diót ugyanígy. A tojássárgáját is bele-keverhetjük, és természetesen semmi akadálya annak, hogy tovább dúsítsuk szárított gyümölccsel, citromhéjjal - vagy amit gondolunk.
Vajazzunk ki egy tortaformát és szórjuk be morzsával. Terítsük szét az alján az egyik keverékünket és kenjük meg le-kvárral. A tetejére jöhet a másik keverék és még egy réteg lekvár, arra pedig a tojásfehérje. 
Csupán annyi sütési időre van szükség, amíg a tojásfehérje kicsit megpirul, hiszen a kukoricánk már megfőtt. Ez 10 perc-nél nem több.
Ez a torta melegen is finom, amolyan grízpapis karaktere van, de úgy csak lapátolni lehet. Ha szeletelni akarjuk, meg kell várni, amíg kihűl. 
Ha a sütőből való kivétel után lefedjük egy felfordított edénnyel, akkor a felszálló gőz az edény alatt fog lecsapódni, és a tojásfehérjén is apró csillogó harmatcseppek fognak megjelenni a kihűlés után. Ettől olyan lesz, mint a hó - szóval igazi téli hangulatot fog sugározni. 



2012. december 8., szombat

LEGYEN KARÁCSONY 3

MÉG ÚJABB CSEMEGÉK – KÖNNYŰ DESSZERTEK
DATOLYÁS ÉS OLÍVAOLAJOS BORKORCSOLYA
24 adag
Hozzávalók:
2 csésze liszt, kétfelé osztva
1 csésze datolya, apróra vágva
1 tk reszelt narancshéj
fél tk finom tengeri só
1/4 tk sütőpor
1/4 tk frissen reszelt fekete bors
1/4 csésze olívaolaj
3 tojás
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. A turmixgépben mixeljük össze a datolyát és az egyik csésze lisztet, míg a datolya egészen pépes lesz. (Pulzáló módon használjuk a gépet) Ha kész, öntsük át egy nagy tálba.  Keverjük hozzá a többi lisztet, narancshéjat, sót, sütőport és borsot.  A közepén képezzünk egy mélyedést, ebbe öntsük bele az olajat, valamint két tojást, melyet előzőleg kissé felvertünk, majd keverjük össze, míg jól összeáll a tészta.  Formázzunk rudat a tésztából és szorosan tekerjük bele pergamenpapírba. A két végét zárjuk le, a papírt ellenkező irányba tekerve, mint a szaloncukornál.  Kb. 20-22 cm-es rúdnak kell lennie, amit a hűtőbe teszünk, és otthagyjuk, amíg jól megkeményedik. Ezután kicsomagoljuk és 24 szeletet vágunk. Ezeket megkenjük a harmadik tojással és sütőpaírra, vagy lisztezett sütőlapra téve sötét-aranybarnára sütjük őket, ami 20 - 25 percig tart. Tegyük félre, míg kihűl.
Akár 3 nappal az ünnep előtt is elkészíthetjük, légmentesen tárolva friss marad. Fínom, enyhén édes, borozgatáshoz ideális.
Datolys borkorcsolya
 
 
MEXIKÓI CSOKOLÁDÉGOMBOK
Kb. 50 db
Ez a meglepő, karamellának látszó édesség datolyával van édesítve és kakaóval ízesítve - remek alter-natívája az émelyítő valódi karamellának.
Hozzávalók:1 csésze víz
fél csésze durvára aprított datolya (kb 10 dkg)
fél csésze pirított kesudió
1/4 csésze nem édesített szójatej, vagy egyéb növényi tej
1 tk vaníliakivonat
1 csésze nem édesített kakaópor, kétfelé osztva
2 ek cukor
1 tk őrölt fahéj
1/4 tk tengeri só
Elkészítés:
Öntsük a vizet egy kis lábasba és forraljuk fel, majd vegyük le  a tűzről adjuk hozzá a datolyát, tegyük félre és áztassuk benne 5 percig. Öntsük le a vizet, csepegtessük le, majd tegyük a datolyát a mixerbe a kesudióval, növényi tejjel, vaníliával együtt. Turmixoljuk rövid ideig, és közben kaparjuk le az edény oldalára tapadó anyagot, majd folytassuk a keverést, míg egyenletesen síma lesz a massza.
Öntsük ki egy nagy tálba, keverjünk bele fél csésze kakaót, a cukrot, fahéjat és sót. A megmaradt fél csésze kakaót öntsük egy nagyobb átmérőjű, lapos tálra. A masszából szedegessünk ki 1-1 kávéskanálnyit, formázzuk golyóvá, hempergessük meg a kakaóban, majd a hüvelykujjunkkal nyomjuk lapos, gomb formájúra. Ragosgassuk a gombokat egy pergamenpapírral leterített tálcára, majd tegyük félre legalább 3-4 órára, míg megkeményedik.
Mexiki csokoldgombok
 
 
BANÁNFAGYLALT
Hozzávalók:20 szem kimagozott datolya, durvára aprítva
2 ek nyers méz
2 ek szűz kókuszolaj
1 tk vaníliakivonat
1/8 tk őrölt fahéj
4 csésze nagyon érett banán karikákra vágva
1/2 csésze natur földimogyoró, durvára darálva
2 tk kakaó
Elkészítés:A datolyát tegyük egy közepes méretű tálba, öntsük le langyos vízzel és áztassuk 10 percig. Öntsük le a vizet, de fogjuk fel és tegyük félre. A datolyát csepegtessük le.
A datolyát pürésítsük egy turmixgépben 3 - 4 evőkanálnyi áztatófolyadék hozzáadásával (a többit már kiönthetjük). Adjuk hozzá a mézet, olajat, vaníliát és fahéjat. Ha síma a massza, tegyük hozzá a banánt és folytassuk a turmixolást, de ne teljesen simára, kicsit maradjon darabos. Öntsük ki rozsdamentes tálba, keverjük hozzá a mogyorót és a kakaót. Takarjuk le és tegyük a fagyasztóba, közben néha kevergessük. 4 - 6 óra kell neki, míg csaknem teljesen szilárd lesz.
Tálalás előtt vegyük ki időben és szobahőmérsékleten lágyítsuk egy kicsit.
Bannfagylalt
 
CITROMOS CSEMEGE
Kb. 18 db
Savanykás citrom, dió, szezámmag és lágy, édes datolya találkozik ebben a csábító csemegében.
Hozzávalók:
1 csésze kimagozott, aprított datolya
1 csésze nyers dió
1 csésze szezámmag
1/4 csésze citromlé
2 tk frissen reszelt citromhéj
1/2 csésze nem édesített kókuszreszelék
Elkészítés:
Pakoljuk az összes hozzávalót, a kókuszreszelék kivételével egy turmixgépbe. Pulzálva (tehát nem folyamatosan járatva a gépet) keverjük, amíg teljesen összekeveredik. Kissé ragacsos lesz, ezért nedvesítsük meg a kezünket, majd vegyünk ki teáskanálnyi mennyiségeket, majd a két tenyerünk közt forgatva formázzuk őket szabályos gömbbé. Forgassuk bele a kókuszreszelékbe, majd tegyük a hűtőbe néhány órára fogyasztás előtt.
Citromos csemege


























LEGYEN KARÁCSONY 2

ÚJABB RECEPTEK

TÉLI CSŐBENSŰLT ZÖLDÉSGEK FETA SAJTTAL ÉS BULGUR PILÁFFAL

10 adag

Hozzávalók:
30 dkg fehérrépa
30 dkg paszternák
30 dkg sárgarépa
30 dkg karfiol
18 dkg kelbimbó
12 dkg gyöngyhagyma
9 dkg olívaolaj vagy olvasztott vaj
1 ek só
fél tk bors
1 ek szárított kakukkfű
1 ek szárított szurokfű

40 dkg feta sajt összemorzsolva
12 dkg olívaolaj vagy olvasztott vaj
25 dk zsemlemorzsa, lehetőleg frissen darálva

Elkészítés:
1 A gyökérzöldségeket tisztítsuk meg és vágjuk őket 4 cm-es darabokra.
2 A karfiolt szedjük apró rózsákra
3 A kelbimbókat vágjuk hosszában ketté
4 Egy nagy tálba dobva a zöldésgeket - a gyöngyhagymával együtt - adjuk hozzájuk az olajat és az összes fűszert, és jól keverjük, rázzuk össze, hogy a zöldségek teljesen olajosak legyenek.
5 Tegyük át egy 25x30 cm-es tepsibe, vagy egyéb megfelelő méretű sütőedénybe.
6 Süssük 200 fokon, amíg a zöldségek egyhe pírt kapnak es megpuhulnak, közben alkalmanként keverjük át, hogy egyenletesen barnuljanak.
7 Ha megsűlt, vegyük ki és szórjuk meg a fetasajttal.
8 Keverjük össze a morzsát az olajjal vagy vajjal, míg teljesen sima lesz.
9 Szép egyenletesen terítsük el a zöldség tetején az olajos morzsát.
10 tegyük vissza a sütőbe és süssük tovább, míg a teteje megbarnul.
11 Tálaljuk bulgur piláffal.

BULGUR PILÁF

Hozzávalók:
3 dkg növényi olaj vagy vaj
12 dkg hagyma, finomra vágva
25 dkg durvább bulgur
1 tk reszelt citromhéj
7,5 dl forró zöldséglé
só, bors izlés szerint
4 ek snidling, finomra aprítva

Elkészítés:
1 Hevítsük fel a zsiradékot egy serpenyőben, adjuk hozzá a hagymát és lassan pároljuk, míg puha lesz, de anélkül, hogy megbarnulna
2 Tegyük bele a bulgurt, és folytonosan keverve pirítsuk meg egy kissé, körülbelül egy percig
3 Keverjük hozzá a citromhéjat
4 Öntsük rá a forró zöldséglevet. Ízesítsük sóval és borssal.
5 Főzzük lefedve lassú tűzön (kb 175 fokon) , míg a bulgur megpuhul. Ez nagyjából 20 perc lesz. Ügyeljünk, hogy ne forrjon, csak gyöngyözzön.
6 Levéve a fedőt lazítsuk fel egy villával és szórjuk rá a snidlinget.

Téli csőbensűlt zöldésg bulgur piláffal

LEGYEN KARÁCSONY

RECEPTEK AZ ÜNNEPRE
Legyen Karácsony az idén is. Milyen legyen? Amilyennek szeretnénk, amilyennek elképzeljük, hisszük, mialatt most, ádvent idején várunk rá. Derűs, boldog, nyugodt és pihentető – tartson sokáig, hogy érezzük, nem is akar elmúlni, s talán nem is múlik el.
A kívánságokra még lesz időnk, addig azonban készüljünk. Kívánjuk rögtön azt, hogy ez a készülődés is legyen ugyanolyan békés, lassú, és hosszú, mint majd maga a Karácsony lesz. Ne fáradjunk el benne, nehogy arról szóljon majd az ünnep, hogy valahogy próbáljuk kipihenni magunkat – és lehet, hogy nem sikerül, mert több lesz a kötölező tennivaló, mint egy átlagos hétköznapon.
Ne legyen. A Karácsony másról szól, de most nem elemezzük, hogy miről. Miről nem szól? Sokmindenről. Például nem az evésről szól – de azért az ünnepi finomságok elmaradhatatlanok ilyenkor. Ez jó is így, a derűhöz és a békéhez egy barátságos légkörben elköltött ízletes ebéd vagy vacsora nagyban hozzájárul. Aki nem hiszi, próbálja ki és /vagy nézze meg a Babette lakomája  (Babette’s Feast) című filmet.
Babette hirtelen szerencséjének köszönhető egész (pénzbeni) vagyonát fektette be egy örök Karácsonyt teremtő pazar vacsorába.  Bárcsak tehetné ezt mindenki, aki az idén velünk ünnepel – de talán hirtelen jött nyeremény nélkül is lehet a Karácsony boldogító és hosszú.
Recepteket ajánlunk tehát mostantól, több folytatásban – olyanokat, amelyekhez senkinek sem kell erején felül költekeznie, miközben mégsem kell lemondania az élvezetről. Így télvíz idején – most aztán igazi tél van, 2012 decemberében – megbocsájtható, ha kicsit lazítunk, és nem minden receptünk elégíti ki a az összes követelményt, amit az egészség támasztana. Legyünk egy kicsit liberálisabbak, ebben a hidegben úgyis több fűtőanyagra van szükségünk. No, de azért ahol csak lehet, használjuk az egészségesebb alapanyagot, ha mondjuk a recept cukrot említ és van lehetőségünk a fínomított répacukor helyett valami barátságosabbat használni, tegyük azt. A kis lazítás nem azt jelenti, hogy teljesen feladjuk a fegyelmet, ami a tudatos, egészséges táplálkozáshoz szükséges.
Kezdjük néhány régi recepttel, süteményekkel, amelyek olajos magokra épülnek. Tessék bogarászni a kézírást, azt hiszem, ez már önmagában is élvezet. Róza néni magának jegyezte le  ezeket a recepteket, nem szakácskönyvet készült írni, így azok szűkszavúak, beérik azzal, hogy az emlékezet támaszai legyenek. Azt hiszem azonban, hogy így is érthető lesz minden.
Karcsonyi receptek

Karcsonyi receptek0001
Karcsonyi receptek0002
Karcsonyi receptek0003

2012. december 4., kedd

december eleji séta Óbányán

Most még csak pár óráig élvezhettük a friss, ágratapadó hó fehérségét.


Útnak is eredtünk, csodálni, szagolni, tapintani az első hót.




2012. november 9., péntek

Röck Gyula: Az egészség természetes előfeltételei és a vegetárizmus

 

A teljes írás nem túlzottan hosszú, de hosszabb annál, hogy ide bemásoljam. Mivel könnyedén letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából, sokkal egyszerűbb, ha kedves olvasó ezt teszi, majd vagy a képernyőn, vagy papíron olvassa el, ha megengedheti magának a nyomtatás luxusát.  Aki még ennél is nagyobb dőzsöléstől sem riad vissza, akár rendelhet is egy példányt az interneten, hiszen a mű legutóbbi könyv formájú kiadásra 2010-ben jelent meg és kapható, de antikvár példányokra is rá lehet lelni itt-ott.

Csak arra nem lehet rálelni, hogy ki is az a Röck Gyula. Vagyis legyünk pontosabbak: bizonyára lehetne, ha életünk néhány napját az ügy érdekében könyvtárak és levéltárak kemény székein töltenénk. Ezt én nem tettem, a jó öreg interneten pedig semmi érdemlegeset nem fedeztem föl. Azaz ez sem teljesen igaz, mert az internet valójában hemzseg jeles szerzőnk műveinek ismertetőitől, részleteitől, letölthető formáitól. Merthogy termékeny szerzőről van szó, aki számos nagyobb és számtalan kisebb terjedelmű munkában adta tanújelét annak, hogy az emberiség boldogságának az ügye mindennél fontosabb a számára. Amennyiben beáldoznánk néhány hetet ezek elolvasására, bizonyára folyamatos szellemi izgalmi állapotban lennénk, és kezdene élesedni szerzőnk portréja. A rajz befejezéséhez azonban még mindig hiányoznának az életrajz adatai és állomásai.  Ha valaki az olvasók közül esetleg hozzá tud járulni eme kutatómunkához, amelyet őszintén szólva én nem tartottam érdemesnek elkezdeni sem, akkor a könnyen megszerezhető, készen kapható információk azt hiszem mégiscsak érdekelnének.

Néhány beleolvasás után ugyanis kezdtem úgy érezni, hogy bőven eleget tudok. Ahhoz, legalábbis, hogy néhány bevezető mondatot biggyesszek Röck Gyula elé, kérve, hogy ezeket szíveskedjen a kedves olvasó előre venni, majd utána kattintgatni a röcki életmű e fontos darabjának megszerzése érdekében.

Nos, minden ironizálást mellőzve ezt a másfél tucat oldalt tényleg érdemes elolvasni. Ha nem tartanám figyelemre méltónak, nyilván nem is foglalkoznék vele. Mint az egészséges táplálkozás és életmód lelkes híve és kutatója egyszercsak ráakadtam, elolvastam majd elismerően csettintettem, hogy igen, ez jó, igaz, szinte nincs olyan gondolat ebben a füzetnyi szövegben, amelybe bele lehetne kötni.  Tessék tehát minden gyanakvás nélkül olvasni és megszívlelni, abból baj nem lehet.

A gyanú és kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megnézzem, mi szivárgott még ki szerzőnk tollából. A gyanú azért kélt föl, mert a stílusból könnyen megsejthető volt, hogy Röck úr nem éppen manapság adta a nyomdász keze alá szövegeit, hanem éppenséggel múlt század első felében, amikor  a kor “oly kor” volt. “Oly korban éltem én a földön” – kezdődnek Radnóti Miklós töredékének versszakai – és mindannyiunknak eszébe jut a folytatás. Vagyis a nem-folytatás, az élet idő előtti megszakadása. Jól tudhatjuk, hogy nagy költőnk esetében (és még hány embertársunknál ugyanígy) a korai halálnak egyáltalán nem az egészségtelen életmód volt az oka. A munkatábor fenntartói gondoskodtak róla, hogy a táborozók ne hízzanak, ne nehezüljenek el, ellenben böjtöljenek eleget és lehetőségük volt a rendszeres testmozgásra is. Ezt túl lehetett volna élni, de a töltényből kirepülő acéldarab behatolását már nem. A ravaszt meghúzó kézről nem sokat tudunk, de élhetünk a gyanúperrel, hogy ezt a kezet nem egy hústalan, élő táplálkozás által megtisztított agy vezérelte.

Röck Gyula ennek a kornak az embere volt. Kétségtelen, hogy nem vonta ki magát az uralkodó eszmeáramlatok hatása alól. Nem volt szélsőségesen zsidógyűlölő, de antiszemita volt, buzgó keresztény, turulos magyar – szóval a mainstreammel együtt menetelt, méghozzá az élbolyban, azok között, akik a tempót diktálták. Semmit sem ő talált ki, de mindent remekül össze tudott foglalni. Szóval jóeszű ember lehetett, akinek remek képessége volt arra, hogy az apró mustármagok közül gyorsan kiválogassa az aranyszemcséket. A vegetariánizmusról szóló írást sikerült csupa aranyrögöcskéből összeraknia. Más alkalmakkor talán becsúszottsok tévedés, mert amit kiválogatott az ugyan nem mustármag volt, de nem is arany, hanem valami más, talán még magánál a mustármagnál is értéktelenebb valami, ami összetéveszthető a nemesfémmel. Nem tűnik éppenséggel szélsőségesnek, véresszájúnak, vérszomjasnak sem, csak olyannak, aki tele van folyton áradó buzgalommal. Ez az áradat mindent beterít és nem engedi láttatni a dolgok igazát és lényegét.

A “meg nem gondolt gondolat”, az ős patkány által terjesztett kór (József Attila: Ős patkány terjeszt kórt…) nagyon erősen fertőzött akkoriban. Persze minden kornak megvannak a maga kórjai, vagy szerencsésebb esetben eszméi, amelyek összetartják a társadalmat.  Az emberek szabadok akarnak lenni – látszólag – pedig dehogy akarnak. A társadalom nagy védőernyőjére szükségük van, de valójában nem a szabadságra, hanem a függetlenségre vágynak. Vagyis arra, hogy ne ők függjenek másoktól, hanem inkább mások függjenek tőlük. Minden ideológia, amelyik  “független csoporthoz” (fábol vaskarika, de ez van) való tartozást kínálja, persze, hogy könnyen népszerűvé válik. Mindenről el lehet terjeszteni, hogy felsőbbrendű, a legkönnyebb dolgunk természetesen a vallás és a nemzet esetében van. De ezt e helyütt szükségtelen tovább fejtegetnünk.

A mi Röck Gyulánkról tehát rosszindulatot nem feltételezünk és miközben a vegetariánizmusról szóló írását melegen ajánljuk, nem kívánunk tiltani senkit a többi munkájától sem. Annál is inkább, mert ezek könnyen hozzáférhetők, elektronikus és nyomtatott formában.

Röck Gyula vegetariánizmus iránti lelkesedése valószínűleg nem saját kútfőből kapott frissítő öntözést, hanem onnan, hogy a nagy Führer maga is tartózkodott a hús fogyasztásától.  Közmondásos szívjósága okán azonban nem akarta mások szájától elvonni a finom falatokat. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyi erkölcsi megfontolás húzódott meg a dolog mögött; többnyire egyszerűen a Vezér gyenge emésztésével magyarázzák a böjtös táplálkozást. Minden esetre, volt a dolognak pozitív következménye, hiszen komolyan napirendre került a birodalmi hadsereg hús nélküli táplálékra való átállítása. (ld. az “Állati jó” c. cikket). Nem tudhatjuk, hogy milyen hatással lett volna a háború és történelem alakulására, ha ez tényleg megtörténik. A katonák harci kedve vajon fokozódott, vagy végleg lelohadt volna?

Hitler még sehol sem volt, amikor a nagy magyar Bicsérdy Béla már javában működött és óriási divatot csinált az egészséges táplálkozásból. Munkásságának ismertetése megérne egy külön misét, talán egyszer erre is sor kerül. Alig valaki emlékszik ma már Bicsérdyre, aki a 20. század elején óriási viharokat kavart azzal, hogy a helyes táplálkozásról túlnyomórészt helyes eszméket terjesztett, sőt önmagából cirkuszi látványosságot is csinált, amennyiben megmutatta, hogy húsmentes táplálkozása és vegetariánus életmódja következtében hihetetlen testi ereje lett, a világ egyik legerősebb emberévé vált. Amennyire szélsőséges volt, olyan szélsőségesek voltak hívei is, többen belhaltak a mester utánzásába. Emiatt az ellentábor is hasonló szélsőségekre vetemedett, csak a másik irányban. Na, de a lényeg az, hogy Bicsérdy a vegetariánizmusból ugyanolyan felsőbbrendűségi eszmét csinált, mint amilyent mások másból kreáltak. Erre nem volt nehéz híveket szerezni. Hiába volt maga az elv, az ideológia tiszta és helyes, a figyelem nem erre irányult, hanem a különbözésre, a kiemelkedésre. Hogy kellően fűszeres legyen az egész, Bicsérdy is belekeverte fejtegetéseibe az egész korszellemet, a turulmadárral és az összes többi kellékkel együtt.

A szónoki kérdés az, hogy vajon jót tett-e a vegetariánus életmód terjedésének ez a kompromittáló kapcsolatrendszer? Szónoki kérdésről lévén szó, a választ mellőzöm.

Olvassuk tehát Röck Gyula írását, majd gondolkodjunk el azon, hogy miért van az, hogy manapság sokmindent újra felfedezünk abból, ami a harmincas-negyvenes években már ismert volt. Miért kell újra felfedezni? Miért olyan enervált a hivatalos tudomány, amikor helyes életvitel pártját kellene fognia, és miért olyan erőtől duzzadó, amikor a helytelen életvitel következményeit kell felszámolni? Persze nem végleg, hiszen akkor nem volna több munka.

Minden esetre azt javaslom, hogy ha bárkinek sikerül meggyőznie önmagát a vegetariánus életmód helyességéről, ne csapjon nagy zajt. Meséljen lelkesedjen, de ne álljon be  hittérítőnek, abból úgy látszik, mindig baj lesz. Várjon türelmesen. Ha nyugalom van, a dolgok képesek önmaguktól is a leghelyesebb módon elrendeződni.

 

Wirth Gyula

2012. október 23., kedd

ÁLLATI JÓ


A vegetariánizmus története

Írta Steven Shapin

Megjelent a New Yorker 2007. január 22-I számában




A tizenhetedik század végéről a tizennyolcadik század elejére átnyúló nagy “véreshurka-vita” során azt híresztelték Sir Isaac Newtonról, hogy tartózkodott eme étektől  mégpedig az Ótestamentumnak a vér fo-gyasztására vonatkozó tilalma miatt. Halála után unokahúga igyekezett megvédeni Newton jó hírnevét, bizonygatva, hogy a nagy tudós hűen követte Szent Pál iránymutatását, mely szerint  nem kell ügyet     csinálni az efféle tilalmakból - mint a véreskezű zsidók teszik - és “magunkhoz kell venni mindent, ami a vágóhídról jön, lelkiismereti kérdések felvetése nélkül.”. Az igaz volt ugyan - magyarázta - hogy Newton nem ette meg a véres hurkát és a nyúlat sem (ennek húsában is maradt vér, mert az állatot megfojtás által ölték meg) de indokai teljesen mások voltak, mint amit rossz nyelvek állítottak: “Azt mondotta, hogy a megfojtás a legnagyobb kínnal járó halál az állat számára, míg a vér kiengedése a legkönnyebb, és a lehető legkevesebb fájdalmat kell okozni, és a vér fogyasztása azért volt tilalmas, mert azt hitték, hogy az embert kegyetlenné teszi.”

A könnyebb olvashatóság érdekében a teljes írás kinyomtatható vagy PDF-formátumban letölthető INNEN.




2012. szeptember 19., szerda

AZOK VAGYUNK, AMIT MEGESZÜNK!

Kedves Olvasónk!
Köszöntünk ezen a jó kis napon, amely ünnepnap számunkra, s reméljük, hogy neked is kellemessé teszi azt az időt, amelyet olvasásunkra szánsz.
Hol is kezdjük? Talán ott, hogy mind a hárman régtől szeretünk főzni. Készítettünk már ételeket magunknak, családunk tagjainak, barátoknak, majd azok barátainak… – akik aztán a miénkké is váltak. Aztán a sokadik nyíltszíni taps után – amely a közös étkezéseket követte közvetlenül az után, hogy mindenki megnyalta mind a tíz ujját – megszületett a gondolat: főzzünk oly módon, hogy bárkinek, sokaknak örömet okozzunk! Örömet úgy, hogy a gasztronómiai élvezetek hatásukban mélyebb gyökeret ereszthessenek. Akik velünk tartanak, megtapasztalhatják, hogy az evésen keresztül visszakapható egészség, derű, lelki béke.
Mert azok vagyunk, amit megeszünk.
Ki ne szeretne közülünk hosszú és tartalmas életet élni?! Emberi életet!
A környezet ahol élünk meghatározó. Számos olyan dolog vesz minket körül, ami ellen nem sokat tehetünk, hiszen ezt a levegőt szívjuk mindannyian…, problémáink közel azonosak. Kirándulhatunk, végezhetünk méregtelenítő kúrákat, szedhetünk divatos táplálék-kiegészítőket…, ezek azonban csak pillanatokra könnyítenek. Visszamérgeződünk gyorsan.
Ezért nagyon lényeges, hogy mivel, mikor és hogyan táplálkozunk.
Nevezzük konyhánkat reformkonyhának. Persze ez a reformáció régebbi keletű, hiszen egy ideje reneszánszát éli. Szerencsére. A jó, tápláló, testet-lelket harmonizáló ételekről alkotott tévhitet – miszerint nem nagy katarzis ilyesmiket enni – döntögetjük, mert minden alkalommal bizonyítjuk, hogy igen is lehet gasztronómiai élmény! Sőt annál sokkal több!
Amiben különbözünk más hasonlóktól, az az, hogy alapanyagaink egy részét magunk készítjük. Van saját mustárunk, mandulatejünk…a főzéshez használt vizet kristályokkal tisztítjuk, az alkotóelemek rezgését optimalizáljuk…. Manufaktúra-szerűen. Az elkészült ételek tálalása különleges, művészi igényességgel készül. Egy-egy estünk kellemes tematikára épül, így nemcsak a finomságokkal, hanem például irodalommal is táplálunk. Voltál már úgy, hogy olvastál egy regényt, s abban a leírt lakoma összefuttatta a nyálat a szádban?
Szívesen főzünk neked is!
Jelentkezhetsz!

Sax Gyöngyi

 


2012. szeptember 18., kedd

ÖSSZEFÜGGÉSEK

Lehet üres gyomorral örvendezni?
Persze, hogy lehet. Hiszen amikor valami jó dolog történik velünk, meg is feledkezünk az éhségről.
Ha rossz dolog történik, akkor is. Amíg ki nem menekültünk valamilyen szorult helyzetből, nem nagyon van étvágyunk.
Amikor az öröm eufóriája kicsit csillapodik, az ünneplés következik, amihez hozzátartozik egy jó evés. Példának okáért, milyen lakodalom az olyan, amelyikben nem roskadozik az asztal? Ha jó ételektől roskadozott, talán emlékezetesebb marad, mint az ünnep más aktusai.
Ha a sokk után kicsit megnyugodtunk, ha csak tehetjük, vigasztaljuk magunkat valami finomsággal. Az ízek érzékelése olyan öröm, amelyik nagy ellensúlyt tud képezni a legnagyobb kétségbeesésben is. Segít kiutat találni.
Ritkaság az a csömör, amelyik rátelepszik a kulináris élvezetekre is. Biztosan létezik az életúntságnak, a depressziónak ilyen foka is, de kevesen jutunk el ide (Istennek hála érte). Előbb ununk rá sok másra. Eh, legyint az öregedő férfi, hát minden nő egyforma. De az asztal, az mindig más – ha úgy akarom. És akarom, hiszen ez a változatosság nagyon gyönyörködtet.
Szóval, az evés-ivás nagyon nagy szerepet tölt be az életünkben. Már-már túl nagyot, mert túlságosan sokszor menekülünk hozzá – mi elöl, ki elől? Van rá okunk bőven. De a gyógyszer nem segít, hanem árt, ha rosszkor, nem a nekünk valót, és ráadásul többszörös dózisban vesszük be. Ezt mindenki tudja.
Azt is mindenki tudja, hogy vannak egészséges ételek, meg kevésbé egészségesek. Ez többé-kevésbé igaz.
Nem mindenki, de nagyon sokan úgy tudják, hogy az eészséges étkek nem okoznak nagy műélvezetet, amelyek azonban okoznak, azok ártanak az egészségnek. De legtöbben a korai halált is vállaljuk, csak ne kelljen az élvezetről lemondani. A leggyakoribb szteretopiák egyike, hogy hát már milyen élet az, ha arról a kis csülökpörköltről is le kell mondani? Akkor inkább legyen kisebb adag élet, és nagyobb adag élvezet.
Ez persze hatalmas tévedés.
Arra alig-alig gondol valaki, hogy ez a dolog az örömökkel, meg  a bánatokkal, meg a vígasztalásokkal fordatva is lehetne. A jó étel nem(csak) az öröm tetézője, hanem kiváltója is (az hát, azért esik jól a bánatban is.) És – ha hiszed, ha nem – a jó étel nemcsak a bánat kompenzálója, hanem megelőzője is lehet.
Ki csodálkozik azon, hogy egy aprócska tabletta, vagy egy üvegcsényi méreg óriási változásokat hoz létre a szervezetünkben? Ki nem tudja, hogy ezek a változások a kedélyünkre is meghatározó hatással vannak?
Tehát, ha megeszünk egy nap két kilónyi szart, az vajon milyen hatással lesz? Főleg  a kedélyünkre? Ha rossz hatással, akkor vajon előfordulhat-e, hogy emiatt képtelenek vagyunk koncentrálni, és meghiúsítjuk a saját sikerünket, vagy karambolozunk, vagy olyant mondunk valakinek (akit egyébként szeretünk), hogy utána egész életünkben bánni fogjuk? Hát még ő.
Sok okát véljük persze ismerni a modern stressznek. Főleg azt, hogy rosszkedvű, agresszív, ellenséges emberekkel vagyunk körbevéve. Ez lehet, főleg, ha a környezetünkben élők is szarevők. És a világot ők is ugyanolyan ellenségesnek látják, mint mi. Lényegében tehát lelki rokonok vagyunk. Milyen az, amikor találkoznak a gyanakvó, szorongó, agresszív lelki rokonok? Vajon miért nem mutatnak szeretetet egymás iránt?
Egyáltalán nem kell elhinni, hogy az igazán jó étel és ital meghatározó hatással van az egész életünkre. De a próbát elmúlasztani nagy hiba, szinte bűn. Olyan, mintha a vak ember nemet mondana a Napnak.
Nos, a Gasztrokúra Civil Társaság célja, hogy szemüveget adjon  a rászorulóknak.
Napon szrtott