Már lángolt, amikor ráfeküdtem
Robert Fulghum, anmerikai lelkész többek között a fenti címmel is írt egy nagyon sikeres könyvet. Magyarul is megjelent, magam is rendelkezem egy példánnyal, azaz, ez nem teljesen biztos, de hogy megvolt a könyv, az igen. Most épp nem találom, de ez annyira nem is tragikus, csak annyi bajt okoz, hogy nem tudok pontosan idézni belőle.
Na, mindegy is, a lényeg, hogy a címadó történet nagyjából a következőket meséli el: porig ég egy ház. Az oltás után után a tűzoltók megkérdezik a magányosan élő tulajdonost, hogy szerinte mi volt a tűz okozója. “Nem tudom - válaszolja - csak annyit tudok, hogy kigyulladt az ágy.” “No, igen, de azt nem tudja, hogy mitől kaphatott lángra?” “Nem, azt sajnos nem tudom, már lángolt, amikor ráfeküdtem.”
Mióta olvastam ezt a kis történetet, mindig tudtam, hogy nagyon mély bölcsességet fogalmaz meg. Annyira mélyet, hogy mindeddig igazából fel sem értem hozzá, csak most kezd derengeni, hogy miről is van szó, mikor egy barátom a minap megemlített egy esetet.
Dolgozik nála a cégnél egy hölgy, aki ugyan nem idős, de annak látszik. Számos nyavalya gyötri, és ettől a jókedve is elhagyta. Szóval a csúzokkal, gyulladásokkal, vérnyomásokkal együtt fájdalmas neki az egész élet. A körülötte dolgozók persze nagy részvéttel együtt búslakodnak és sóhajtoznak vele.
Azaz, egyszerre csak akadt egy kivétel, egy újonnal felvett, kicsit idősebb kolléganő. Ő is meghallgatta a részletes beszámolót minden jajról és bajról, de nemhogy cöcögött és bólogatott volna, mint általában, hanem éppenhogy nevetett egyet, és elmondta, hogy mindez nem olyan nagy baj. Ő is átesett ugyanezeken a betegségeken, de hol van az már! Köszöni, jól van, meggyógyult. A Jóisten odaküldött neki egy jóbarátot, aki elárulta, hogy nincs itt semmi baj, csak el kell hagyni a füstölt sonkákat, disznósajtokat, köröm-pörkölteket, meg sajnos a krémmel vastagon töltött tortaféleségeket, aztán magától rendbe jön minden. De a beteg asszony ettől csak még szomorúbb lett: “Hát már ezt a kis örömöt is el akarjátok tőlem venni?” - kérdezte fátyolos szemekkel.
“Nem, dehogy” - válaszolta az új munkatárs, aztán nem beszéltek többet erről. Jó döntés volt ez, vagy sem - ki tudja.
Az emberek döntéseit nem mindig a logika irányítja. Nem mindig? Lehet, hogy ez túlzás, talán inkább úgy kellene fogalmazni, hogy szinte soha. Persze, ez attól függ, hogy mit tekintünk logikusnak. Kintről és fentről nézve azt tekintjük annak, ami a lehető leghosszabb távon a lehető legtöbb hasznot hozza az ember életében. Bentről és lentről ez nem mindig így van. Most éhes vagyok, 20 perc múlva elégedett leszek, mert örömfalatokat fogok enni. Miért ártana, ami ennyire jól esik? Ugyan. És ha mégis, annak a valószínúsége, hogy most halok meg, sokkal kisebb, mint annak, hogy később. Tehát van még idő. Különben is, ha nagy lesz a baj, majd segít az orvos. Azért van.
Ég az ágy. Fáradt vagyok. Nézzük a dolgok jó oldalát: ha ég az ágy, legalább meleg van. Ez jólesik. Nincs erőm vizesvödröket emelgetni és locsolgatni. Utána még takaríthatok is. És még fáradtabb leszek. Jobb, ha bele se gondolok az egészbe. Ha nagy lesz a baj, majd kijön a tűzoltóság. Ha netán belehalok - hát miért pont én halnék bele? - de ha mégis, az talán nem olyan unalmas, mint élni.
Nem tudom, hogy a lángoló ágy hőse valóban létezett-e, de a betegségek hasonló hősei ezrével élnek körülöttünk.
Van azonban egy lényeges különbség ágyas barátunk és mindennapi betegtársaink között. A történet ugyan nem tér ki rá, de valószínűsíthetjük, hogy az ágyas cimbora bizonyára nem akadályozta a tűzoltók munkáját. Ezzel szemben betegtársaink mindent megtesznek, hogy izgalmasabb legyen a kűzdelem és jó sokáig tartson. Testük Vegetatív Tűzoltósága kűzd a végkimerülésig. Lássuk, mondja Tudatos Elme - mennyit bírnak? Szúrjuk ki a kocsi kerekét. Vágjuk el a fecskendő csövét. Rúgdossuk tökön a tűzoltókat. Ez szép. izgalmas, élvezetes játék. Hát már ezt is el akarjátok venni tőlünk?
Falusi Aromaterápia az Illatosházban
1997 óta vagyok falusi vendéglátó
Óbányán.
A páratlan természeti környezet,
a csöndes, egyutcás falucska adottságai, értékei különleges hatással vannak az
idelátogatókra, mely adottságokra építem szolgáltatásaimat én is.
Ezek közül kiemelem az
aromaterápiát, a természet által nyújtott illatok jótékony hatását alkalmazó
gyógymódot. 2005 óta vagyok aromaterapeuta. Tanulmányaim a klasszikus angol és
francia aromaterápián alapszanak, melyben megtanultam a különféle illóolajok
tulajdonságait, előállítási módjait, hatásmechanizmusát…. Ezeket az ismereteket
igyekszem azokkal a lehetőségekkel összhangba hozni, melyeket a falusi
vendéglátás keretén belül elérhetővé, érthetővé, alkalmazhatóvá tudok tenni a
hozzám érkezők számára.
Mik is ezek a szolgáltatások?
Vendégem megismerkedhet nálam az
aromaterápia fogalmával, módszereivel. Közvetlen módon - egyénre szabottan –
kiválaszthatja illattáramból azokat az olajokat, melyek számára kedvező
hatással bírnak. Az így megtalált olajok elegyével egy olyan alkalmazási módot
választhat, melyet maradéktalanul képes elfogadni. Ez indulhat az egyszerű
belégzéstől a pontosan megkoreografált finom masszázsig… kinek-kinek ízlése,
befogadó képessége, hangulata szerint. Házamban elkülönített aromaszobában
végzem a kezelést, ahol dédanyám orvosságos szekrényében állnak
rendelkezésünkre az olajok, s a legkorszerűbb masszázságy biztosítja a vendég
kényelmét.
A klasszikus aromaterápiás
kezeléseket időközben kiegészítettem olyan helyi specialitásokkal, mint az
„illatséták” és az „illatkamra”.
Ezekről pár mondatban adok
ismertetést.
Az „illatséták” lényege, hogy
olyan helyre vezetem érdeklődő vendégeimet, ahol a természet által nyújtott
jellegzetes illatokkal ismerkedhet. Ezek a séták egy-egy virágzási időszakhoz,
évszaki adottságokhoz köthetők általában, de akadnak állandó illatozások, mikhez
folyamatosan hozzájuthatunk, csak fel kell keressük őket. A séták lényege nem
egyedül az adott illat gyógyító, nyugtató hatásában mérhető, hanem annak a
nagyon ősi tájékozódó képességünknek a frissítésében is, melyet a szaglásunk
kifinomítása, „edzése” révén érhetünk el.
Az „illatkamra” egy csöpp
helyiség portámon. A jellegzetes, vályogépítésű kamrában 12 féle illat várja a
rá kíváncsiakat. Egy-egy illatozó növény színes rajzolata is látható itt,
valamint egy XVII. századi kertészkönyvből idézett mondatokkal a fellelhető
növények tulajdonságairól, alkalmazási módozatairól is megtudhat érdekességeket
az idelátogató.
Kertem adottságainál fogva
lehetőség nyílik sajátszedésű és -készítésű gyógyteák kóstoltatására vagy akár
kúraszerű fogyasztására is. A menta, zsálya, citromfű, levendula mellett szamóca,
szeder is fellelhető, hogy a diólevélről, meggyszárról ne is szóljak. A
megtermelt gyümölcsök héja, magja vagy akár a teljes gyümölcs is több módon
szolgálhatja egészségünket, így akár teaként is.
A természet kifogyhatatlan és
megunhatatlan. Ha figyelünk rá, megajándékoz kincseivel!
Éliás-Mezey Erzsébet
falusi vendéglátó,
aromaterapeuta
Illatosház
7695 Óbánya, Fő u. 20.
Telefon: 72/463-176; mobil:
30 348 4230
E-mail: info@illatoshaz.hu
skype: aroma09
Az Illatosház Óbányán (képgaléria)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése