Parasztvakítás

LÚGOSÍTÁS HELYETT FLÚGOSÍTÁS

Délutáni háttérrádiózásom közben érdekes témára lettem figyelmes, ezért a háttérből az előtérbe léptettem elő a rádióhallgatást. Ismerősek voltak a szavak és hang is, hirtelen eszembe jutott, hogy egyszer már fölcsesztem az idegeimet ennek a beszélgetésnek a hallatán. A téma úgy tűnik, hogy nagyon fontos a közt hűségesen szolgáló rádió számára, így kisvártatva újra elővette, de az is leht, hogy pénzhiány miatt sok ismétléssel kell elütni az időt, de ezt hagyjuk, mert nem erről kívánunk beszélni.

A mélyértelmű interjú a lúgosítás nevű egészségkímélő módszerről szól. Letölthető és kíváncsiak számára egyszer, mazohisták számára sokszor meghallgatható innen. 

Jómagam az utóbbiak közé tartozom, mert sokszor meghallgattam, hátha megértem, miről is van szó valójában. Most sem értem, de ha valaki jobb felfogású nálam, kérem, hogy világosítson fel.

Mielőtt rátérek arra, hogy mennyi jött le korlátolt agyamba, előre bocsájtom, hogy nem vagyok híve az emberek átbaszásának, semmilyen helyzetben és formában. Mélységesen elítélem tehát azt a jelenséget is, hogy a remekül kiképzett marketingszakemberek egy értelmes gondolatot meglovagolva, azt eltorzítva, átértelmezve hatalmas bizniszt csinálnak belőle, az orruknál fogva vezetve a szegény és reménykedő beteg embereket. Az a tény tehát, hogy mindenféle  lúgosító szereket - amelyekre ráadásul alig van szükség - a valódi értéküknél százszor és ezerszer drágábban  sóznak rá az emberekre, vastagon felháborít. Lúgosítani nem szerekkel kell, hanem ételekkel. Sőt, elismerem azt is, hogy igaza van az interjúalanynak: mégcsak nem is kell lúgosítani sem, hanem ehelyett savtalanítani kell. Ellensúlyozandó azt az évi tonnányi szart, amit egy átlagembernek a torkán lenyomnak, bájos dalok és csasztuskák kíséretében, hogy meglegyen a kellő andalító hatás. És amelyek folyamatosan savasítanak.

Az olyan típusú átbaszásnak, amelyben a közszolgálati rádió az én adófizetői pénzemen úgy magyarázza el nekem a lúgosítás körüli becstelen üzletelések károsságát, hogy közben a fürdővízzel együtt nemcsak kiönti a gyereket, hanem még neki is csapja a kőfalnak, hogy recsegjen a koponyája és fröcsögjön a vére, végképp nem vagyok híve. Nem derült ki, hogy kit képvisel ez a rádió, mert csak azt tudtam meg, hogy kit nem szeret. Hogy ki mellett tör lándzsát, az nem derül ki, csak sejthető. Sejtéseim között nem szerepel az én átlagpolgári személyem, medig a köz részeként elvárhatnám, hogy így legyen. De nem, úgy tűnik, nem én vagyok, akit szeretnek.

Pedig óvnak azoktól az ellenségektől, akik eléggé el nem ítélhető módon rá akarnak bírni arra, hogy ne zabáljam magamat tele hússal meg cukorral. Eh, ezek...! Méghogy kutatók! - mondja riportalanyunk. Nem tudnak ezek semmit. Hát a vért nem nem lehet lúgosítani, mert annak a pH-ját egy egy nagyon fínom szabályozó rendszer állítja be - és azon változtatni nem lehet, abba beleavatkozni nem lehet.

Az a bizonyos lefikázott Young, a megtévelyedett ál-kutatók ma élő képviselője a következőket írja könyvében:

"A testünk összes szabályozó mechanizmusa (ideértve a légzést, a keringést, az emésztést és a hormontermelést) azért dolgozik, hogy kiegyensúlyozza ezt a finom belső sav-bázis szintet. A megbomlott egyensúly korai szakaszában a tünetek még nem olyan erősek: ilyesmik lehetnek, mint kiütés, fejfájás, allergiák, megfázás és influenza, valamint pl. homloküreg problémák. De ahogy a dolgok tovább súlyosbodnak, egyre komolyabbá válik a helyzet. A szervek és egész belső rendszerek megggyengülése eredményeként pajzsmirigy-, mellékvese- és májproblémák, stb. léphetnek fel. Ha a szövetek pH-ja túlságosan elmozdul a savas irányba, akkor az oxigénszint lezuhan, és a sejtek anyagcseréje leáll. Más szóval a sejtek elpusztulnak. Ön pedig meghal." (Marosi Gyöngyi és Gulyás Ági fordítása)

Riportalanyunk egy kukkot sem szól egyensúlyról, megtudhatjuk ellenben, hogy vagy savasító, vagy lúgosító táplálkozást folytathatunk. Valami is olyasmiket is megsejthetünk, hogy ezek az ostoba gazfickók, akiknek a főkolomposa Young (és a táborukba tartoznak még olyan tudatlanok, mint Kurt Tepperwein, Henry Bieler, Paul Pitchford, jegyzem meg zárójelben) azt akarják, hogy lúgot igyunk, és így tömeges öngyilkosságok áldozatai legyünk.

Aki tehát ezt a szemetet hallgatja, semmit sem tud meg a lúgosítás lényegéről. Azt sem tudja meg, hogy szervezete naponta milyen elkeseredett kűzdelmet folytat annak érdekében, hogy fenntartsa a vér 7,365-ös pH-értékét, miközben tömik a savasító húsokkal, répacukrokkal és tejtermékekkel, kávékkal és még sorolhatnám, mi mindennel. Riportalanyunknak tökéletesen igaza van, ez az érték tényleg nem változik. Nem is lehet befolyásolni. Csak a fenntartásához szükséges energiamennyiséget lehet csökkenteni vagy növelni. Persze azt sem tudjuk meg, hogy mindez élő emberekre vonatkozik. Ha esetleg belehaltak az elsavasodásba, akkor már mindegy, hogy mennyi a vérük pH-ja.

Gazdagodhatunk olyan értékes tudással is, hogy a lúgosítás az remek dolog a vizeletünk pH-jának a befolyásolására, de ennek a jelentősége annyi, mint hogy kéket szarunk, vagy lilát. Az a tény, hogy a vizelet savassága ugyanolyan árulkodó indikátor, mint például a magas láz, mely utóbbinak a jelentőségét riportalanyunk  is bizonyára elismeri, jótékony homályban marad. . Mivel úgy sejthetjük, patikusról van szó, biztosan elő is tud rántani a sifonérból valami lázcsillapítót, persze, csak azoknak, akik elutasítják az afféle túl könnyű megoldásokat, mint a lúgosító táplálkozás, helyette inkább a tablettanyelés végletekig szofisztikált módszerét részesítik előnyben.

Ha jól figyelünk, megérthetjük azt is, hogy olyan bagatell dolgok, mint a csontritkulás, meg a húgysav által okozott vesebetegségek nem nagyon számítanak, ki nem szarja le ezeket, ilyenek miatt már miért kellene a husiról lemondani, meg a napi egykilónyi fehérje felzabálásáról?

Riportalanyunk közben elismeri, hogy lényegében nem is annyira rossz az, hogy ezek a galád lúgosítók zöldségevésre, meg ilyesmikre bíztatják az embereket. Így a végére teljesen megkonfúzálódtam: talán csak az a baj, hogy ezt a dolgot lúgosításnak nevezzük?

Jelzem, hogy kutya mindegy, minek nevezzük. Ha úgy tetszik, ne nevezzük lúgosításnak. Nevezzük például igazságnak, és beszéljünk róla hangosan és elfogulatlanul, nem pedig egyoldalúan, ahogyan ezt a köz nem elég alázatos szolgája teszi.

2012. október 15.


Wirth Gyula








_