A vegetariánizmus története
Írta Steven Shapin
Megjelent a New Yorker 2007. január 22-I számában
A tizenhetedik század végéről a tizennyolcadik század elejére átnyúló nagy “véreshurka-vita” során azt híresztelték Sir Isaac Newtonról, hogy tartózkodott eme étektől mégpedig az Ótestamentumnak a vér fo-gyasztására vonatkozó tilalma miatt. Halála után unokahúga igyekezett megvédeni Newton jó hírnevét, bizonygatva, hogy a nagy tudós hűen követte Szent Pál iránymutatását, mely szerint nem kell ügyet csinálni az efféle tilalmakból - mint a véreskezű zsidók teszik - és “magunkhoz kell venni mindent, ami a vágóhídról jön, lelkiismereti kérdések felvetése nélkül.”. Az igaz volt ugyan - magyarázta - hogy Newton nem ette meg a véres hurkát és a nyúlat sem (ennek húsában is maradt vér, mert az állatot megfojtás által ölték meg) de indokai teljesen mások voltak, mint amit rossz nyelvek állítottak: “Azt mondotta, hogy a megfojtás a legnagyobb kínnal járó halál az állat számára, míg a vér kiengedése a legkönnyebb, és a lehető legkevesebb fájdalmat kell okozni, és a vér fogyasztása azért volt tilalmas, mert azt hitték, hogy az embert kegyetlenné teszi.”
A könnyebb olvashatóság érdekében a teljes írás kinyomtatható vagy PDF-formátumban letölthető INNEN.
