A teljes írás nem túlzottan hosszú, de hosszabb annál, hogy ide bemásoljam. Mivel könnyedén letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából, sokkal egyszerűbb, ha kedves olvasó ezt teszi, majd vagy a képernyőn, vagy papíron olvassa el, ha megengedheti magának a nyomtatás luxusát. Aki még ennél is nagyobb dőzsöléstől sem riad vissza, akár rendelhet is egy példányt az interneten, hiszen a mű legutóbbi könyv formájú kiadásra 2010-ben jelent meg és kapható, de antikvár példányokra is rá lehet lelni itt-ott.
Csak arra nem lehet rálelni, hogy ki is az a Röck Gyula. Vagyis legyünk pontosabbak: bizonyára lehetne, ha életünk néhány napját az ügy érdekében könyvtárak és levéltárak kemény székein töltenénk. Ezt én nem tettem, a jó öreg interneten pedig semmi érdemlegeset nem fedeztem föl. Azaz ez sem teljesen igaz, mert az internet valójában hemzseg jeles szerzőnk műveinek ismertetőitől, részleteitől, letölthető formáitól. Merthogy termékeny szerzőről van szó, aki számos nagyobb és számtalan kisebb terjedelmű munkában adta tanújelét annak, hogy az emberiség boldogságának az ügye mindennél fontosabb a számára. Amennyiben beáldoznánk néhány hetet ezek elolvasására, bizonyára folyamatos szellemi izgalmi állapotban lennénk, és kezdene élesedni szerzőnk portréja. A rajz befejezéséhez azonban még mindig hiányoznának az életrajz adatai és állomásai. Ha valaki az olvasók közül esetleg hozzá tud járulni eme kutatómunkához, amelyet őszintén szólva én nem tartottam érdemesnek elkezdeni sem, akkor a könnyen megszerezhető, készen kapható információk azt hiszem mégiscsak érdekelnének.
Néhány beleolvasás után ugyanis kezdtem úgy érezni, hogy bőven eleget tudok. Ahhoz, legalábbis, hogy néhány bevezető mondatot biggyesszek Röck Gyula elé, kérve, hogy ezeket szíveskedjen a kedves olvasó előre venni, majd utána kattintgatni a röcki életmű e fontos darabjának megszerzése érdekében.
Nos, minden ironizálást mellőzve ezt a másfél tucat oldalt tényleg érdemes elolvasni. Ha nem tartanám figyelemre méltónak, nyilván nem is foglalkoznék vele. Mint az egészséges táplálkozás és életmód lelkes híve és kutatója egyszercsak ráakadtam, elolvastam majd elismerően csettintettem, hogy igen, ez jó, igaz, szinte nincs olyan gondolat ebben a füzetnyi szövegben, amelybe bele lehetne kötni. Tessék tehát minden gyanakvás nélkül olvasni és megszívlelni, abból baj nem lehet.
A gyanú és kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megnézzem, mi szivárgott még ki szerzőnk tollából. A gyanú azért kélt föl, mert a stílusból könnyen megsejthető volt, hogy Röck úr nem éppen manapság adta a nyomdász keze alá szövegeit, hanem éppenséggel múlt század első felében, amikor a kor “oly kor” volt. “Oly korban éltem én a földön” – kezdődnek Radnóti Miklós töredékének versszakai – és mindannyiunknak eszébe jut a folytatás. Vagyis a nem-folytatás, az élet idő előtti megszakadása. Jól tudhatjuk, hogy nagy költőnk esetében (és még hány embertársunknál ugyanígy) a korai halálnak egyáltalán nem az egészségtelen életmód volt az oka. A munkatábor fenntartói gondoskodtak róla, hogy a táborozók ne hízzanak, ne nehezüljenek el, ellenben böjtöljenek eleget és lehetőségük volt a rendszeres testmozgásra is. Ezt túl lehetett volna élni, de a töltényből kirepülő acéldarab behatolását már nem. A ravaszt meghúzó kézről nem sokat tudunk, de élhetünk a gyanúperrel, hogy ezt a kezet nem egy hústalan, élő táplálkozás által megtisztított agy vezérelte.
Röck Gyula ennek a kornak az embere volt. Kétségtelen, hogy nem vonta ki magát az uralkodó eszmeáramlatok hatása alól. Nem volt szélsőségesen zsidógyűlölő, de antiszemita volt, buzgó keresztény, turulos magyar – szóval a mainstreammel együtt menetelt, méghozzá az élbolyban, azok között, akik a tempót diktálták. Semmit sem ő talált ki, de mindent remekül össze tudott foglalni. Szóval jóeszű ember lehetett, akinek remek képessége volt arra, hogy az apró mustármagok közül gyorsan kiválogassa az aranyszemcséket. A vegetariánizmusról szóló írást sikerült csupa aranyrögöcskéből összeraknia. Más alkalmakkor talán becsúszottsok tévedés, mert amit kiválogatott az ugyan nem mustármag volt, de nem is arany, hanem valami más, talán még magánál a mustármagnál is értéktelenebb valami, ami összetéveszthető a nemesfémmel. Nem tűnik éppenséggel szélsőségesnek, véresszájúnak, vérszomjasnak sem, csak olyannak, aki tele van folyton áradó buzgalommal. Ez az áradat mindent beterít és nem engedi láttatni a dolgok igazát és lényegét.
A “meg nem gondolt gondolat”, az ős patkány által terjesztett kór (József Attila: Ős patkány terjeszt kórt…) nagyon erősen fertőzött akkoriban. Persze minden kornak megvannak a maga kórjai, vagy szerencsésebb esetben eszméi, amelyek összetartják a társadalmat. Az emberek szabadok akarnak lenni – látszólag – pedig dehogy akarnak. A társadalom nagy védőernyőjére szükségük van, de valójában nem a szabadságra, hanem a függetlenségre vágynak. Vagyis arra, hogy ne ők függjenek másoktól, hanem inkább mások függjenek tőlük. Minden ideológia, amelyik “független csoporthoz” (fábol vaskarika, de ez van) való tartozást kínálja, persze, hogy könnyen népszerűvé válik. Mindenről el lehet terjeszteni, hogy felsőbbrendű, a legkönnyebb dolgunk természetesen a vallás és a nemzet esetében van. De ezt e helyütt szükségtelen tovább fejtegetnünk.
A mi Röck Gyulánkról tehát rosszindulatot nem feltételezünk és miközben a vegetariánizmusról szóló írását melegen ajánljuk, nem kívánunk tiltani senkit a többi munkájától sem. Annál is inkább, mert ezek könnyen hozzáférhetők, elektronikus és nyomtatott formában.
Röck Gyula vegetariánizmus iránti lelkesedése valószínűleg nem saját kútfőből kapott frissítő öntözést, hanem onnan, hogy a nagy Führer maga is tartózkodott a hús fogyasztásától. Közmondásos szívjósága okán azonban nem akarta mások szájától elvonni a finom falatokat. Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyi erkölcsi megfontolás húzódott meg a dolog mögött; többnyire egyszerűen a Vezér gyenge emésztésével magyarázzák a böjtös táplálkozást. Minden esetre, volt a dolognak pozitív következménye, hiszen komolyan napirendre került a birodalmi hadsereg hús nélküli táplálékra való átállítása. (ld. az “Állati jó” c. cikket). Nem tudhatjuk, hogy milyen hatással lett volna a háború és történelem alakulására, ha ez tényleg megtörténik. A katonák harci kedve vajon fokozódott, vagy végleg lelohadt volna?
Hitler még sehol sem volt, amikor a nagy magyar Bicsérdy Béla már javában működött és óriási divatot csinált az egészséges táplálkozásból. Munkásságának ismertetése megérne egy külön misét, talán egyszer erre is sor kerül. Alig valaki emlékszik ma már Bicsérdyre, aki a 20. század elején óriási viharokat kavart azzal, hogy a helyes táplálkozásról túlnyomórészt helyes eszméket terjesztett, sőt önmagából cirkuszi látványosságot is csinált, amennyiben megmutatta, hogy húsmentes táplálkozása és vegetariánus életmódja következtében hihetetlen testi ereje lett, a világ egyik legerősebb emberévé vált. Amennyire szélsőséges volt, olyan szélsőségesek voltak hívei is, többen belhaltak a mester utánzásába. Emiatt az ellentábor is hasonló szélsőségekre vetemedett, csak a másik irányban. Na, de a lényeg az, hogy Bicsérdy a vegetariánizmusból ugyanolyan felsőbbrendűségi eszmét csinált, mint amilyent mások másból kreáltak. Erre nem volt nehéz híveket szerezni. Hiába volt maga az elv, az ideológia tiszta és helyes, a figyelem nem erre irányult, hanem a különbözésre, a kiemelkedésre. Hogy kellően fűszeres legyen az egész, Bicsérdy is belekeverte fejtegetéseibe az egész korszellemet, a turulmadárral és az összes többi kellékkel együtt.
A szónoki kérdés az, hogy vajon jót tett-e a vegetariánus életmód terjedésének ez a kompromittáló kapcsolatrendszer? Szónoki kérdésről lévén szó, a választ mellőzöm.
Olvassuk tehát Röck Gyula írását, majd gondolkodjunk el azon, hogy miért van az, hogy manapság sokmindent újra felfedezünk abból, ami a harmincas-negyvenes években már ismert volt. Miért kell újra felfedezni? Miért olyan enervált a hivatalos tudomány, amikor helyes életvitel pártját kellene fognia, és miért olyan erőtől duzzadó, amikor a helytelen életvitel következményeit kell felszámolni? Persze nem végleg, hiszen akkor nem volna több munka.
Minden esetre azt javaslom, hogy ha bárkinek sikerül meggyőznie önmagát a vegetariánus életmód helyességéről, ne csapjon nagy zajt. Meséljen lelkesedjen, de ne álljon be hittérítőnek, abból úgy látszik, mindig baj lesz. Várjon türelmesen. Ha nyugalom van, a dolgok képesek önmaguktól is a leghelyesebb módon elrendeződni.
Wirth Gyula
